Ezek a klasszikus értelemben vett rögzített fogszabályozók. A kis tappancsok, szaknyelven bracketek egyesével a fogzománchoz rögzülnek, melyeken keresztül halad a készülék „motorja” az ív. Az ilyen fogszabályozó készülékek között elhelyezkedés szerint megkülönböztetünk „külső”- a fogak ajak felé eső felszínén lévő és „belső” a nyelv felé helyezkedő fogszabályozó fogszabályozó típusokat. Anyagukat tekintve készülhetnek fémből (1., 2., 3. ábra), illetve esztétikus anyagból (4. ábra). A fogszínű vagy esztétikus fogszabályozó készülhet kerámiából, zafír kristályból vagy műanyagból (ez nem túl elterjedt).
Felnőtt korban igyekszenek az emberek eltitkolni, hogy éppen kezelés alatt állnak. Nem szeretnék közszemlére tenni a fogszabályozójukat. Nekik javasolt a nyelv felől elhelyezkedő készüléket viselni, amit éppen ezért láthatatlan fogszabályozónak hívnak (5. ábra). Ugyan a külső szemlélő számára láthatatlan a fogszabályozó, de viselőjének kicsivel nagyobb kellemetlenséget okoz, mint a fogak külső felszínén elhelyezkedő. Ez amiatt van, hogy a nyelv egy jóval érzékenyebb szerv, mint az orca.
Ezek a bracketek oldható módon vannak rögzítve a fogzománchoz, így bármiféle maradandó károsodás nélkül lehet eltávolítani őket a kezelés végén. Viszont így megvan rá az esély, hogy ha valaki nem tartja be a viselési szabályokat, hogy esetleg leesik egy-egy tappancs még a kezelés vége előtt. Ilyenkor ezt pótolni kell.
A rögzített multibracket rendszernél gyakori hogy a két állcsont kismértékű nyílirányú eltérését intermaxilláris gumihúzással (6. ábra) rendezzük. Ez az erő passzív módon keletkezik az izmokban, így ilyenkor nagy szerep jut az aktív tornának is.
Elmondható, hogy szép, szabályos fogsor kialakítása legegyszerűbb és leggyorsabb módja a rögzített fogszabályozó készülék. Ez nem olcsó fogszabályozási módszer, de ha csak a fogak sorba rendezése a cél javasolt inkább ezt a módszert választani, mint a kivehető készüléket. (Ez a választás jobbára csak vegyes fogazati korban van meg.)
A rögzített fogszabályozók között is van különbség: vannak hagyományos készülékek, melynél az ívet színes gumik rögzítik (7. ábra) a kis tappancsokhoz és vannak az újak az úgynevezett „lágy erejű fogszabályozók” (8.ábra) melyeknél a kis tappancsnak van egy speciális zárszerkezete és az rögzíti az ívet.
A rögzített fogszabályozók felhelyezése hasonló módon történik, mint egy tömés. A fogzománc felületét kémiailag kezeljük, hogy alkalmas legyen a ragasztásra, majd egy speciális ragasztóval rögzítjük a bracketeket. Ez a ragasztó fény hatására köt meg többnyire. Ha már fent vannak a fogakon a bracketek , akkor következik az, ív bekötése.