Az első konzultáció során megtörténik a vizsgálat, melynek folyamán készülnek RTG felvételek és mintavétel. Azonban a legfontosabb a fizikális vizsgálat. Ilyenkor a fogakon kívül a lágy részeket és gyakorlatilag a teljes testet vizsgáljuk. A legtöbb páciens esetében elmondható, hogy aki fogszabályozásra szorul, annál megfigyelhető valamilyen funkcionális, illetve lágy részbeli eltérés. Ezalatt a nyelés, a légzés, a nyelvmozgás és az ajkak értendők. Nagyon gyakori a nyelvlökéses nyelés. Ez a nyelési forma csecsemőkorban, a tejmetsző fogak előtöréséig teljesen normális, hiszen a fogatlan csecsemő, akinek a fő táplálkozási formája a szopás képtelen máshogy zárni a szájüreget a nyeléskor és táplálkozás közben is úgy kell, hogy nyeljen, hogy folyamatos akadály van a két állcsont között. Azonban a tejfogak előtörésével ennek a reflexnek át kellene alakulni. Ez alatt értjük azt, hogy nyeléskor a nyelv a metszőfogak mögött, a szájpadláson kellene, hogy elhelyezkedjen és a szájüreget a fogak zárják le, illetve a szopási táplálkozási forma megszűnésével az étkezés közbeni száj- és nyelvmozgás is átformálódik. Ilyenkor már semmi nem helyezkedik el a metszőfogak között rágáskor, ezek a fogak csupán a falat leharapását szolgálják. Ha viszont a szopás kitolódik vagy a szájüregben folyamatos akadály van, mint például cumi vagy a gyermek ujja, akkor ez az automatikus mozgásátalakulás hibát szenved és a nyelési reflex nem formálódik át a felnőttkori nyelési formára. Ilyen problémát okozhat egy túl nagy orrgarat mandula is, mely miatt a légzés is csorbát szenved. Az állandó orrüregi akadály miatt a gyermek szájlégző lesz és a teljes arcnövekedés rossz irányba fordul. Ezek következtében az állcsontok hosszanti növekedése túlsúlyba kerül és az alsó és felső metszőfogak között rés keletkezik. Ezt elülső nyitott harapásnak hívjuk. A nyelv nyugalomban nem a szájfenéken pihen, hanem az alsó metszőfogakon vagy nekik támaszkodva. A nyelvlökéssel rendelkező pácienseknél elmarad a nyelv állcsont formáló hatása. A szájpadlás nem lesz szép íves az orrüreg felé, hanem keskeny marad és boltozatos. Ebből kifolyólag a felső állcsont szélességbeli növekedése csökken és alulfejlett marad az alsó állcsonthoz képest. Ilyenkor hátul kétoldali keresztharapást figyelhetünk meg (az alsó állcsont a felső állcsonthoz képest kijjebb helyezkedik el). A nyelv nyelés közben a felső metszőfogak hátoldalának támaszkodik és próbálna kibújni a két fogsor között. Gyakran olyan mértékben kitolja a nyelv a felső metszőfogakat, hogy az alsó ajak mögé szorul ez pedig azt jelenti, hogy ajakcsapda keletkezik és az alsó ajak magától már nem képes a felső metszők elé záródni. Ezzel párhuzamosan a felső ajak elveszíti normális izomtónusát és színe is haloványabb lesz. Naponta átlagosan 600-szor nyelünk. Ez elég nagy szám ahhoz, hogy deformitást okozzon a normál működésben és növekedésben. Nyelvlökéses nyelésnél mivel a nyelv nem nyúlik elég magasra így a nyelvizmok és ezzel párhuzamosan a szájfenék izmai is megrövidültek. Ez kihatással van testtartásra is. A nyaki izmok is megrövidülnek, az áll közelebb kerül a szegycsonthoz, a váll előre esik és ez a folyamat megbontja a teljes vázizomzat egyensúlyát. Tudva levő, hogy az emberi testben minden mindennel összefügg. Az egy ponton létre jövő elváltozások kihatnak az egész testre, vázra és vázizomzatra. A nyelvlökéses páciensek szinte minden esetben lúdtalpasok.
Terápia:
Az orvoslás fő célja és értelme mindig a kiváltó ok megszüntetésén és a megelőzésen alapul. Ennek értelmében azokban az esetekben, ahol a fogszabályozást funkcionális zavar kíséri a terápia nem csupán fogszabályozásból áll, hanem ki kell, hogy egészítse a diszfunkció felszámolása is. Tehát a nyelést, a nyelvmozgást, a légzést és a testtartást kell helyretenni. Ez egy elég nehéz és összetett feladat, hiszen egy reflexről beszélünk, ami odafigyelés nélkül, automatikusan zajlik. De a megfelelő szakember (mozgásszervi rehabilitációs szakember, fül-orr-gégész, logopédus) segítségével nem lehetetlen feladat. Amint a mozgó részek felveszik a helyes működést látványos változás figyelhető meg, akár fogszabályozást megelőzően is. A legtöbb esetben elkerülni ugyan nem lehet a fogszabályozó kezelést, de mindenesetre a kezelés hosszát jelentősen csökkenteni lehet így. Érdemes minél kisebb gyermekkorban felkeresni szakembert, hogy az ilyesfajta eltérések minél előbb kiderüljenek és legyen lehetőség a normál növekedésnek szabad utat adni.